Semmire sem vágyott jobban a kilencéves Tóth Zelma egy saját gombboltnál. Ropogós parkettával, padlótól plafonig sorakozó apró fiókokkal, külön a gombnak, a csatnak, a fűzőnek. Válhatott volna belőle ugyan derék parókakészítő is, aminek a mamája szánta. Hogy mégsem így alakult, a dioptriáinak köszönheti. Azt pedig, hogy végül szociális munkás lett, a csöppet se súlyos végzetnek. Úton- a nol.hu cikke.